22 C
Budapest
2020. június 3., szerda
Elemi.hu
Kiemelt Külföld

Románia felosztásától félt Petre Roman egykori kormányfő

Petre Roman miniszterelnöki tisztséget töltött be az 1990. márciusi marosvásárhelyi események idején. A politikus 2018-ban kiadott emlékirataiban az egykori Jugoszláviában történtekhez vezető forgatókönyvet lát a történések mögött, revizionista irányzatúnak nevezi az akkori magyar kormányt, és megerősíti harminc évvel ezelőtti kijelentését, miszerint a „hullámot meggátoló falat” jelentette a Vatra Românească. Elismeri ugyanakkor, hogy volt szekusok is tagjai voltak a nacionalista szervezetnek.

Petre Roman a Szenvedély szabadság idején című könyvében külön fejezetet szentel az 1990 márciusában történteknek. Élete legbonyolultabb és legfeszültebb mozzanatának nevezi az akkori eseményeket. Azt állítja, hogy Románia integritása, valamint államisága volt a tét.

A román, illetve magyar részről egyaránt megnyilvánuló heccelések eredményeként egy általános jelleget öltött a konfliktus. Mindannyian emlékezünk a rendkívül csúnya és véres történésekre. Ismert a botokkal megvert Mihăilă Cofariu esete, ahogyan Sütő András magyar író súlyos megsebesítése is

– írja a volt miniszterelnök, aki könyvében Sütőt a konszenzus emberének nevezi. Az exkormányfő kitér arra, hogy akkori információi szerint már az események előtt tíz nappal egy ír televízió tartózkodott Marosvásárhelyen. Ez a stáb készített felvételeket Cofariu megveréséről, amit úgy mutattak be a nagyvilágnak, mint egy megtámadott magyart, akit a románok kegyetlenül ütlegelnek.

Roman szerint az írek tisztában voltak azzal, hogy nem magyarról van szó az említett áldozat esetében, de azt is megjegyzi: megtévesztő lehetett a megvert személy, mivel a magyarok kedvenc színének számító zöld pulóvert viselt. „Azokat a felvételeket nagyon ügyesen használták fel az Egyesült Államokban élő magyar revizionista körök” – állapítja meg mindenféle bizonyíték nélkül a volt miniszterelnök, aki nem tesz említést Cofariuéknak a Görgény völgyéből való szervezett beutaztatásáról sem.

Petre Roman könyvében a későbbi boszniai háború forgatókönyvéhez hasonlítja a marosvásárhelyi szembenállást. Íme! Egy kormányozhatatlan ország, ahol nem tartják be a kisebbségek jogait, mi több, utóbbiak veszélyben vannak, ezért egy nemzetközi ellenőrzés szükséges, az ENSZ protektorátusa sem kizárt. Ki tudja, hova vezetett volna mindez? Románia felosztása sem lett volna elképzelhetetlen” – vázolja saját szemszögéből a márciusi eseményeket a volt miniszterelnök.

Beszámol arról is, hogy azokban a napokban felhívta őt telefonon egy régi ismerőse, Jeni Rozoleanu, aki 1989 előtt férjével együtt a Szekuritáté kötelékében szolgált. Ő átadta a telefont egy másik volt szekusnak, aki tájékoztatta Romant a vásárhelyi helyzetről, a szemben álló két táborról, akiknek tagjai ugyan nem akarnak összecsapni, de biztonságos szétválasztásukat csak a hadsereg tudná biztosítani.

Az exkormányfő – visszaemlékezései alapján – megriadt a fegyveresek bevetésének ötletétől egy civil területen. A lépést Ion Iliescu akkori államfő ellenezte. Roman részletesen leírja a Vasile Ionel tábornokkal való egyeztetéseit. Végül a páncélosok bevonulásáról döntöttek. Ezt a volt miniszterelnök a helyzet sikeres megoldásaként mutatja be.

Fotó: Azopan Photoarchive

 

Nem említi azonban, hogy a beavatkozás megkésve, az összecsapások után történt, a rendőrség pedig erőtlenül lépett fel. Arról is ír, véleménye szerint mi vezetett az etnikai konfliktushoz.

Meggyőződésem, hogy miután megszabadultunk a Ceaușescu-rezsimtől, olyan ösztönök szabadultak fel, amelyeket hosszú ideig elnyomott a kommunista rendszer. A magyarok úgy érezték, hogy identitásukat elnyomják, és erőszakkal asszimilálják őket, s ez többnyire igaz is volt.

– írta. Majd hozzátette: “A másik oldalon ott voltak a román hipernacionalista ösztönök, amelyekre azokban a pillanatokban erőteljesen rájátszottak a volt Szekuritáté egyes tagjai.”

Roman itt ismét kitér az amerikai magyar „revizionista körök” nyomására, amely – állítása szerint – a budapesti Antall-kormányra is hatással volt. A politikus egyértelműen revizionista irányzatúnak nevezi a budapesti kabinetet, s ezt azzal bizonyítja, hogy Antall József tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát. Roman itt hiányosan idézi a néhai kormányfőt. Antall ugyanis megválasztása után azt mondta: „lélekben, érzésben tizenöt millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”.

Petre Roman kitér a Vatra Românească szerepére is. Elismeri, hogy a szervezetben a „normális nemzeti érzelmű románok” mellett voltak egykori szekusok is. Mint írja, akkoriban mondott egy mondatot, amellyel utólag sokszor szembesítették: „a Vatra Românească a fal, amely megállította a hullámot”. A volt miniszterelnök könyvében azt írja, soha nem vizsgálta felül ezt a megállapítást, mert volt igazság a kijelentésében. A marosvásárhelyi eseményekről szóló fejezet végén az exkormányfő megismétli, hogy helyénvalónak tartja az akkori helyzet összehasonlítását az egykori Jugoszláviában történtekkel.

(kronikaonline.ro)

Kapcsolódó híreink

A koronavírus válság egy könyvelő szemével

Kemény János

Csád: aranybányászokat mészároltak le tévedésből

Kiss Albert

Szalagokon jut el a székelyföldi települések üzenete Csíksomlyóra

Szabó Norbert

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben