28.8 C
Budapest
2020. augusztus 13., csütörtök
Elemi.hu
Belföld Kiemelt

Németh György: Nem etnikumról, hanem társadalmi rendellenességről kell beszélnünk

A cigány nem etnikum, nem rassz, hanem a keresztény és az iszlám kultúrkör társadalomfejlődésének immár egy évezredes múltra visszatekintő zavara. Egy betegség – mondta Németh György, szociológus, aki portálunknak adott interjújában többek közt arról beszél, miként lehet ezt a betegséget gyógyítani. A szakember megítélése szerint például mindazok a cigány nacionalisták, akik a cigányságot saját, különleges és értékes kultúrával rendelkező, ám valamely rejtélyes okból évszázadokon át üldözött népként értelmezik a cigányságot, tévednek.

A cigány-magyar együttélés problematikája mindig is jelenlévő, kényes kérdés, amiről legutóbb megjelent, a gyöngyöspatai iskolaügy kapcsán született bírósági ítéletet elemző írásával nem pusztán a felszínt kapargatja, hanem tabukat döntöget. Többek közt azt állítja, a gyöngyöspatai ítélet nem adekvát, mert nem a tényleges problémát kezelő jogszabály alapján született. Mi a tényleges probléma?

Értelmetlen „cigány-magyar együttélés”-ről beszélni, ahogy értelmetlen francia-magyar, norvég-magyar és holland-magyar együttélésről, miközben százas, ha nem ezres nagyságrendben élnek franciák, norvégok és hollandok Magyarországon, míg magyarok még többen Franciaországban, Norvégiában és Hollandiában. A cigány nem etnikum, nem rassz, hanem a keresztény és az iszlám kultúrkör társadalomfejlődésének immár egy évezredes múltra visszatekintő zavara. Etnicizálódott underclass. Ez társadalmi rendellenesség. Betegség. A betegséget pedig gyógyítani kell. Hogy hogyan, azt nagyon nem könnyű megmondani.

A hatályos törvény szerint a betegséget a „szegregáció” okozza, amin azt szokás érteni, hogy a nem cigányok – a „többségi társadalom” – megtagadja a cigányoktól tudáshoz való hozzáférést, az esélyek egyenlőségét.

A „többségi társadalom” azonban azt látja, hogy a cigánygyerekek és szüleik, legalábbis jó részük, nem igazán kívánják magukévá tenni az iskola által kínált tudást, így pedig szóba se kerülhet az esélyek kiegyenlítése. A betegség gyógyításához az kell, hogy kívánják. Ennek útját-módját megtalálni az igazi kihívás. A szegregáció álprobléma, a valódi probléma – Schiffer András műszavával – elcsatornázása.

Mégis, ezt a „betegséget” az elmúlt évtizedekben több kormányzati program is igyekezett kezelni. Ez mind felesleges pénzkidobás lett volna?

Továbbra is az orvos nyelvnél maradva:

téves volt a diagnózis. A kormányoké, az ellenzéké, a cigányságból kinőtt értelmiségé, meg az úgynevezett „jogvédőké”. Mintha a problémákat az okozná, hogy a cigányság a jognak asztalánál nem foglalhatna helyet. Vagy az, amit nevezett értelmiség szeret mondogatni: el van nyomva.

A jó diagnózis viszonylag újkeletű, s két „orvos” nevéhez fűződik. Az egyik a berettyóújfalusi Igazgyöngy Alapítványt vezető L. Ritók Nóra, a másik Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos. Rájuk érdemes figyelni, ők a maga összetettségében, bonyolultságában látják a problémát, szemben a kérdés körül nyüzsgő kuruzslók, sarlatánok hadával.  Ha ez eddigi kormányzati programok egészükben nem is minősíthetők felesleges pénzkidobásnak, hatékonyságuk több kérdéses, s jó néhány esetben valóban nulla volt.

Ezek szerint a balliberális oldal merő tudatlanságból beszél mindig úgy a cigányságról, mint kirekesztett, diszkriminált, elnyomott etnikumról? És a civil jogvédők is ezen tudatlanság mentén nyertek tetemes összegeket a gyöngyöspatai romáknak?

A kirekesztettség fogalmát a szegénység árnyaltabb leírására vezették be, azt jelezve ezzel, hogy a szegénység nem csupán anyagi értelemben vett erőforráshiányt jelent, hanem a társadalomban normának tekintett folyamatoktól való távol kerülést. Nem utal a kirekesztődés okára vagy okozójára, csak tényére. A kirekesztés fogalma viszont aktív és rosszindulatú cselekvőt – kirekesztőt – feltételez. Ez pedig nem az iskola, sokkal inkább a család és tágabb környezet „oppozíciós kultúrája”. Diszkrimináció létezik, aminek oka például a munkaadók negatív tapasztalatai („megbízhatatlan”) a cigány munkavállalókkal kapcsolatban, melyek – saját szempontjukból tökéletesen érthetően – elkerülni igyekeznek a pluszmunkát és pluszköltséget. A diszkrimináció ellen a legjobb orvosság minél kevesebb okot adni a negatív tapasztalásra. A munkavállalói brand-építés.

Az „elnyomás” pedig értelmezhetetlen fogalom, ám jól zászlóra tűzhető. A civil „jogvédők” nem tudatlanok, hanem politikai célokat követnek.

Még azt is megkockáztatom, hogy okosabbak másoknál, csak nem tisztességesek, mert nem a valódi problémát akarják megoldani.

– A cigányok, mint fogalmazott, nem igazán akarják magukévá tenni az iskolai oktatást, de a munka terén is megbízhatatlanok. Mi a helyzet a cigánybűnözéssel? Ez is álprobléma, mint a szegregáció?

Ha a cigányt etnikumnak vagy rassznak tekintem, akkor a cigánybűnözés, mint terminus technicus sértő, mert általánosít. Magyarországon akár több százezer olyan, magát cigánynak tartó személy lehet, akinek soha nem gyűlt meg a baja a törvénnyel. Viszont ha a „cigány” – ez esetben idézőjelben – társadalomfejlődés egy évezredes múltra visszatekintő zavara, az etnicizálódott underclass, társadalmi rendellenesség, a társadalom betegsége, melynek tünete az „oppozíciós kultúra”, akkor a cigánybűnözés terminus technicus evidencia. El tudunk képzelni a társadalom alatti létbe süllyedt, „oppozíciós kultúrá”-val bíró, ám törvénytisztelő, feddhetetlen embert? Ez a lehetetlenséggel határos.  A probléma az, s ennek feloldására nincs ötletem, hogy aki cigánybűnözést mond, az egészen mást ért cigány alatt, mint aki ezt visszautasítja.

– Mi az oka annak, hogy a cigányságon belül vannak olyan körök, akik kifejezetten uszítanak a magyarok ellen, sikk az erőszak, sőt, már ott tartunk, hogy cigány bűnözői körök kiáltják ki magukat roma vezetőknek, fittyet hányva a vajdákra, illetve őket nem elismerve. Hogy tudott az elmúlt években kialakulni egy ilyen réteg?

Egész pontosan nem a magyarok, hanem a gádzsók – mindenki, aki nem cigány – ellen, s Magyarországon ezek éppen a magyarok. A történelmi minta jól ismert: az antiszemitizmus. Az antiszemiták minden probléma okának a zsidót nevezték meg, az említett „körök” meg mindenki rajtuk kívülit.

A különbség annyi, hogy a zsidó egy kisebbség volt, sok helyett elenyésző, akit „fel kellett fedezni”, meg kellett bizonyosodni róla, hogy valóban zsidó. A gádzsóra könnyebb rámutatni, csak azt kell tudni róla, hogy nem cigány.

Nincs információm arról, amit említ, de végül is nem volna példa nélküli, hogy szervezett bűnözői csoport politikai befolyásra törekszik. Az amerikai olasz maffia ügyvédei is előszeretettel hangoztatták a bíróság és a nyilvánosság előtt, hogy a rendőrség és az ügyészség olaszellenes rasszizmusa okán üldözi a törvénytisztelő polgárokat.

A fentiek tükrében mi a véleménye a cigány autonómia ötletéről, melyet az Opre Roma párt vetett fel, négy magyarországi megye kiemelésével. 

Nem látom akadályát, hogy e párt elinduljon a választásokon és megszerezze a szóban forgó négy megye közgyűlésének többségét és számos településen polgármestert adjon. Az így megszerzett demokratikus felhatalmazás birtokában nincs akadálya annak, hogy e négy megye döntéshozói pozícióba került Opre Roma párti képviselői külön is összeüljenek és megtanácskozzák a térség közös teendőiket, s a fontosabb kérdésekben egységes álláspontot alakítsanak ki, majd azt képviseljék mind a kormány, mind saját választóik felé. De előbb tessék a választásokon megméretődni. Csak az eredmény ismeretében lesz mérhető az ötlet politikai támogatottsága.

– Ha száz év múlva beszélgetnénk ismét erről, mennyiben lenne más a helyzet? Ennyi idő elegendő a cigányság feltétel nélküli kapitulációjára?

Mivel ezen interjú olvasói nem okvetlenül olvasták a válaszonline-on megjelent cikkemet, értelmezni kell, hogy mit értek cigányság feltétel nélküli kapitulációján. Azok a cigány nacionalisták, akik a cigányságot saját, különleges és értékes kultúrával rendelkező, ám valamely rejtélyes okból évszázadokon át üldözött népként értelmezik a cigányságot – azok tévednek. A cigány nem nép, hanem, mint említettem, a társadalomfejlődés egy évezredes múltra visszatekintő zavara, etnicizálódott underclass, társadalmi rendellenesség. A betegséget pedig gyógyítani kell, az orvosság a keresztény-zsidó civilizáció értékrendjéhez való visszatérés. Ha tetszik: az előtti kapituláció. Ezzel írhatók le a teendők, nem olyan fogalmakkal, mint emancipáció vagy elismerés. Történészek szerint a személyesen megtapasztalt múlt 80-90 év múlva lesz a történelem már csak könyvekből felidézhető része. Reméljük, hogy száz év elegendő lesz ahhoz, hogy a való életből kikopjon, s csak a történelemkönyvek lapjairól legyen megismerhető ez az évezredes rémtörténet.

 

Kapcsolódó híreink

Trump egy washingtoni katolikus szentélyben koszorút helyzett el Szent II. János Pál szobránál

Szabó Norbert

Ketten élték túl a pakisztáni repülőgép-katasztrófát

Dunai Tibor

Folytatódik a radikális baloldali őrület: már a sakkot is rasszista játéknak nevezik

Dunai Tibor

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben