7 C
Budapest
2020. március 31., kedd
Elemi.hu
Környezetvédelem

A klímaváltozást nem lehet megállítani az energiaéhség miatt?

Túl sokan élünk a bolygón ahhoz, hogy megállítsuk a klímaváltozást?

  • Egyre több mozifilmben kerül elő a túlnépesedés problémája, többek között a Bosszúállók 3-4. és a Godzilla 2. részében is az a főgonoszok motivációja, hogy kiirtsák az emberiség jelentős részét, hogy fenntartható maradjon a bolygó.
  • Ráadásul 2019 novemberében 11 ezer akadémikus aláírt egy klímaváltozásról szóló nyilatkozatot, ebben többek között azt javasolják a döntéshozóknak, hogy iktassanak be népességszabályozó törvényeket.
  • Az, hogy jelenleg az emberiség túlfogyasztja a bolygót, vitathatatlan tény, viszont ezt nem a túlnépesedés okozza önmagában.

Amióta komoly meteorológiai méréseket végez az emberiség, azóta soha nem voltak olyan kicsik a bolygó jégsapkái mint idén nyáron. Azon a nyáron, amikor az északi féltekén 396 alkalommal mértek rekord hőmérsékletet az időjárás-megfigyelő állomásokon, Európában a rendkívüli hőhullámoknak több ezer halálos áldozata volt.

2019-ben éltük át

  • a legmelegebb júniust,
  • a legmelegebb júliust,
  • a legmelegebb szeptembert
  • és a legmelegebb októbert is.

Igen, az augusztus nem szerepel a felsorolásban, de ettől még senki ne kezdje el örömében kerozinnal locsolni az amazonasi szójával etetett marhacsordáit, az idei augusztus is jóval melegebb volt az átlagosnál, de csak a második legmelegebb, a 2016-os augusztus maradt a csúcstartó.

Az egyre gyakoribbá váló időjárási szélsőségek miatt már kevesebbek fejében él valami távoli, tudományos dologként a klímaválság, szép lassan tömegek szembesülnek azzal, hogy komoly változásokat fog okozni a mostani, felnőtt generáció életében is. Ez akkor is igaz, ha Magyarországon a klímamozgalom nem számít komoly tényezőnek, és valószínűleg a közeljövőben sem leszünk a 10 millió nyers-vegán vászonszatyor országa. Nem kell ahhoz klímatüntetőnek lenni, hogy megállapítsuk: egy panellakásban a nyári rekordhőségek idején képtelenség megmaradni.

A KLÍMAKATASZTRÓFA ÁRNYÉKÁBAN EGYRE TÖBB DOLOGRA NÉZNEK MÁSHOGYAN AZ EMBEREK, A PET-PALACKOKTÓL KEZDVE A KÖZLEKEDÉSEN ÁT A HAMBURGERIG. ÍGY ÉLEDT ÚJJÁ A TÚLNÉPESEDÉS MIATTI AGGDALOM IS.

Egyre több helyen bukkan fel dilemmaként, hogy szabad-e gyereket vállalni egy ilyen világban. Hiszen ha a bolygó a jelenleg rajta élő 7,8 milliárd embert sem képes fenntarthatóan eltartani, akkor biztosan jobb lenne, ha nem szaporodnának tovább az emberek, sőt, kifejezetten a populáció csökkentésén kellene dolgozniuk a politikusoknak. Egyre többen gondolják azt, hogy a globális népességszabályozás jelentősen segíthet a klímaváltozás megállításában, és már a modern kori meséink, a hollywoodi filmek is egyre többet foglalkoznak a népesség szabályozásával.

Thanosnak igaza van?

Bosszúállók 3-4., Godzilla 2, Halálos Iramban: Hobbs és Shaw – friss filmek, ahol a főgonosz azon ügyködik, hogy a túlnépesedő bolygón az emberek valamekkora részét kiirtsa, hogy ezzel helyreállítása a környezeti egyensúlyt. Thanos ugyebár azzal érvel az univerzum felének a kiirtása mellett, hogy így elkerülhető a világ erőforrásainak túlfogyasztása, hiszen fele annyi éhes szájat kell majd etetni. „Az univerzum erőforrásai végesek. Ha az életet ellenőrizetlenül hagyjuk, az élet megszűnik. Ez egy egyszerű számítás” – mondja.

Mivel felmerül a kérdés, hogy mennyire komolyan vehető az a cikk, ami egy 3 méteres, szuper erős, lila űrlény álláspontját mutatja be, most inkább idehoznám azt az ökológiai válságról szóló nyilatkozatot, amit 11 ezer tudós írt alá, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az a rendszer, amiben jelenleg élünk, nem fenntartható.

A szakemberek 6 területet neveztek meg, ahol azonnali beavatkozást sürgetnek a közeledő válság kezelésére. Ezek között szerepel a világ népesség-növekedésének stabilizálása, emlékeztetve arra, hogy az manapság napi 200 ezer fővel gyarapodik.

Ez a gondolat egyáltalán nem új, nem novemberben húzta elő a semmiből a 11 ezer kutató, és még csak nem is a Bosszúállók forgatókönyvírói találták ki. A leghíresebb képviselője, Thomas Malthus már 1798-ban megírta a Tanulmány a népesedés törvényéről című esszéjét, majd 4 évvel később ennek a könyvvé bővített változatát.

Ebben – nagyon leegyszerűsítve – azt írja, hogy míg az élelmiszer-termelés legfeljebb számtani sorozat szerint tud növekedni, (1 után a 2 következik, 2 után a 3, aztán a 4, és így tovább), a népesség hatványozottan nő (1, 2, 4, 8, 16 stb.), emiatt egy egységnyi élelmiszerre egyre több és több ember jut. Erre hivatkozva állította, hogy a felvilágosodás gondolkodói tévednek, amikor azt hiszik, hogy a jólét idővel kiterjed a társadalom valamennyi csoportjára. Malthus jóslata ennek ellenkezője volt, és attól tartott, hogy születésszabályozás nélkül csak a szegénység fokozódik.

Malthus könyvének publikálásakor 1 milliárd ember élt a bolygón. Most 7,8 milliárd, és közben az éhezés a világ nagy részében megszűnt, plusz globális átlagban sokkal jobban élnek az emberek, mint bármikor a történelem során.

Napjainkban a legnagyobb városokban akkora a népsűrűség, hogy arról Malthus még csak rémálmodni sem mert, és mégis, sokkal jobbak a lakáskörülmények, mint a 19. században. Az emberek, amikor azt érezték, hogy túl sokan vannak túl kevés helyre, akkor elkezdtek egyre nagyobb, több emeletes épületeket építeni. A hatvanas évek végén kezdődő 15 éves lakásépítési program keretében Magyarországon 1 millió 48 ezer lakás épült, leginkább 8-10 emeletes panelházak formájában. Nem véletlenül mondják a társadalomtudományok képviselői, hogy

SOKKAL FONTOSABB, HOGY HOGYAN ÉLÜNK, ÉS MI ALAPJÁN SZERVEZZÜK MEG A  TÁRSADALMAT, MINT AZ, HOGY MENNYIEN VAGYUNK.

Malthus egyáltalán nem számolt azzal, hogy a jólét emelkedésével és a női emancipáció terjedésével a népesség növekedése hirtelen lassulni kezd, ahogy azzal sem, hogy az előállított élelmiszer mennyisége a technológiai innovációkkal jelentősen növelhető.

Ennek ellenére a malthusiánus gondolatok nem tűntek el, csak átalakultak, és az élelmiszer jelentőségét a bolygó széndioxid-elnyelő képessége vette át. Hiszen azért tudunk élelmiszerből annyit termelni, amennyi az összes embernek elég – lenne, ha egyenlően osztanánk el –, mert az állattenyésztés és mezőgazdaság műtrágyát használ és gépesített. Egy traktor pedig akkor indul el, ha megtöltik fosszilis üzemanyaggal. De ugyanez a helyzet a vízzel: hiába van sok belőle az óceánokban, azt nem tudjuk ivásra vagy öntözésre használni, ehhez először ki kellene vonni belőle a sót, majd utána el kell szállítani olyan, a tenger és óceánpartoktól távoli helyekre, ahol hiánycikk. Ezek olyan, egyébként elég drága műveletek, amelyek során rengeteg szén-dioxid kerül a levegőbe. Az pedig elképesztő gyorsasággal alakítja át a bolygó éghajlatát. Azaz, hiába szüntetjük meg az éhezést, azzal újabb problémát teremtünk, ezért a lényegét tekintve, Malthus gondolatai a mai napig jogosak, és a népességgel muszáj lesz kezdeni valamit, ha el akarjuk kerülni a társadalmi összeomlást.

MÉGIS KUTATÁSOK SORA BIZONYÍTJA AZT, HOGY NEM ILYEN EGYSZERŰ A HELYZET.

Amikor megvizsgálták, hogy hogyan változik az üvegházhatású gázok kibocsátása olyan országokban, ahol már csökkenőben van a népesség, az derült ki, hogy messze nem csökken a károsanyag-kibocsátás olyan ütemben, mint a populáció. Ennek az az oka, hogy az energiafelhasználás sok esetben fix, rögzített költség, és ebből adódóan nem rugalmas, és nem tudja követni a népesség csökkenését. Erre a legegyszerűbb példa a tömegközlekedés, ahol a rendszer működéséhez, a járművek használatához szinte ugyanannyi energia kell akkor is, ha minden járat tele van, és akkor is, ha a helyek fele üresen marad. De egyéni szinten is történik hasonló, hiszen az ötszemélyes kocsikkal akkor is el szoktak indulni az emberek, ha egyedül élnek, és akkor is, ha két szülő mögött 3 gyerek ül a hátsó ülésen.

A szakértők közül mindenki tisztában van ezzel, de a középfokú oktatásban és kocsmai beszélgetésekben közhelyként még mindig lehet pufogtatni, hogy a globális felmelegedést a négygyermekes családok okozzák. Ez teljes hülyeség. A globális felmelegedést az okozza, hogy a széntüzelésű erőműveket nem váltják le földgáz-tüzelésű erőművekkel, a földgáz-tüzelésűeket pedig vízerőművekkel, a vízerőműveket pedig szélenergiával vagy napenergiával működő erőművekkel

– mondta a Vice-nak adott interjúban Lyman Stone közgazdász, aki a rendszeresen publikál a gazdaság és a populáció összefüggéseiről.

A korábban idézett, 11 ezer tudós által aláírt nyilatkozat – ami a teljes világsajtót bejárta, Magyarországon kiadta az MTI – is komoly kritikákat kapott a populáció szabályozásáról szóló rész miatt. Leginkább azért, mert miközben a gazdagabb államokban már alacsony és folyamatosan csökken a születések száma, a fejlődő államokban, főként Afrikában és Ázsiában még mindig növekszik a népesség. Az ENSZ legutóbbi globális előrejelzése szerint a populáció 11 milliárdnál fog megállni 2100-ban, és a növekedés több mint a feléért kilenc ország felel: India, Nigéria, Pakisztán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Tanzánia, Indonézia, Egyiptom és az Amerikai Egyesült Államok – utóbbi a folyamatos bevándorlás miatt. Ebből a sorból is kiemelkedik India, ami 2027-re Kínát megelőzve a legnépesebb ország lesz.

Ebből pedig bizonyos kritikusok szerint az következik, hogy amikor a népesség szándékos, állami szabályozással történő csökkentése is felmerül a klímaváltozás elleni eszközként, akkor valójában a nem fehér emberek által lakott régiók népességének korlátozásáról van szó.

„Amikor a fejlett világban élő fehér emberek azt mondják, hogy a csökkenteni kellene a népességet, az nem más, mint a problémák imperialista keretezése” – idézte például az MIT Technology Review a 11 ezer aláírásos kiáltvány egyik kritikusát, Arvind Ravikumart, a Harrisburgi Tudományegyetem professzorhelyettesét. (Persze ez egy sarkos vélemény, hiszen a népesedés lassítását nem csak szigorú tiltással lehet kezelni, a gyerekszám csökkentésének legjobb eszköze  a fogamzásgátlás elérhetővé tétele, a nők oktatáshoz való hozzáférésének javítása, és úgy általában a női emancipáció, amelyek önmagukban pozitív dolgok, függetlenül a demográfiai következményektől.)

De van egy ennél sokkal komolyabb probléma a demográfiai trendek és a klímaválság összekötésével: az, hogy a kettő között nem igazán van közvetlen kapcsolat: elsősorban nem azért vagyunk klímaválságban, mert sokan vagyunk.

Az energiaigény fontosabb

Az tény, hogy a fejlődő országokban a népesség növekedésével együtt növekszik a széndioxid-kibocsátás is, ráadásul a globális átlagnál nagyobb ütemben. De ennek a magyarázata nem az, hogy egyre többen laknak ezekben az országokban, hanem az, hogy emelkedik a jólét. Indiában és Kínában például rohamosan nő azok a száma, akik számára megfizethetővé válik az elektromosság, a növekvő energiaigényt az olcsó, de legkevésbé sem klímabarát szénerőművekkel elégíti ki az állam.

2018-ban rekordot ért el a globális széndioxid-kibocsátás, 1,7 százalékot emelkedett 2017-hez képest, és a növekedés 85 százalékáért Kína, India és az Egyesült Államok felelt, amit az európai csökkenés sem tudott kompenzálni. Indiában az egy főre jutó kibocsátás ennek ellenére alacsony maradt, a globális átlag mindössze 40 százaléka, ezért az indiai kibocsátás a nagy népesség ellenére is csak a globális széndioxid-terhelés 7 százalékát tette ki 2018-ban, miközben az Egyesült Államok a globális egész 14 százalékát.

Ne legyél gazdag!

Lyman Stone a Vox magazinba a beszédes Így csökkentheted a legjobban az ökológiai lábnyomodat: ne legyél gazdag! címmel írt cikket, amiben szintén amellett érvel, hogy a demográfiai helyzettel nem érdemes foglalkozni, ugyanis a háztartások környezetszennyezésének mértékét nem a népesség, vagy a vállalt gyerekek száma határozza meg, hanem a család anyagi helyzete. Stone szerint az a – főleg a nyugati –közbeszédben egyre gyakrabban előkerülő gondolat, miszerint az ökológiai lábnyomot azzal lehet a legjobban csökkenteni, ha nem vállalunk gyereket, nem bír semmiféle magyarázóerővel, mert az egy főre eső átlagos kibocsátást vetíti ki minden egyes emberre. Csakhogy ez a valóságban nem így működik.

KÜLÖNBÖZŐ EMBEREK ÉS KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOK KÜLÖNBÖZŐ MÉRTÉKBEN FELELŐSEK A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSÉRT.

A magas és a közepes jövedelemmel rendelkező államok a globális üvegházgáz-kibocsátás 86 százalékáért felelnek. A többi, alacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkező – vagy leegyszerűsítve: szegényebb – ország pedig a maradék 14 százalékáért. A Világbank adatai szerint egy átlagos bangladesi évente 0,5 tonna szén-dioxidot bocsát ki, szemben az átlagos amerikai állampolgár 16,5 tonnájával. Ez harmincháromszoros különbség. Még látványosabbak az egyenlőtlenségek, ha figyelembe vesszük, hogy a világ 25 legszegényebb országa, ami az emberiség 9 százalékának ad otthont, az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csupán a 0,5 százalékáért felel.

Thomas Piketty, a vagyoni egyenlőtlenségekről írt könyvével világhírűvé vált francia közgazdász számítása szerint amerikaiak, luxemburgiak és szaúd-arábiaiak leggazdagabb egy százalékának a szén-dioxid-kibocsátása kétezerszer nagyobb a legszegényebb hondurasiakénál, mozambikiakénál és ruandaiakénál.

A kibocsátás és a népesség nem egyszerre nő

Az ENSZ klímaügyi szervezetében is dolgozó David Satterthwaite az 1980 és 2005 közötti negyed évszázadban egybevette a népességnövekedés arányát és a kibocsátás növekedésének ütemét, és azt állapította meg, hogy a népesség ott növekszik a leggyorsabban, ahol a kibocsátás legkevésbé nő.

A NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS ÉS A KIBOCSÁTÁS EMELKEDÉSE ELVÁLTAK EGYMÁSTÓL, A LEGGYAKRABBAN OLYAN HELYEKEN TÖRTÉNIK AZ EGYIK, AHOL A MÁSIK NEM.

Satterthwaite emiatt a kutatási eredményei publikálásával együtt azt javasolta, hogy az emberiség 17 százaléka lehetőleg ne is kerüljön említésre, amikor a klímaválságról van szó. Andreas Malm és Alf Hornborg humánökológusok – magyarul a Fordulat folyóiratban megjelent tanulmányukban – amellett érvelnek, hogy, ha az emberiség egyhatoda gyakorlatilag egyáltalán nem járult hozzá a globális felmelegedéshez, akkor talán nem is a globális népességet kellene kijelölni a klímaváltozás okozójaként.

Az emberiség csupán egytizede felelős a fogyasztásból származó széndioxid-kibocsátás feléért.

AZ OXFAM BECSLÉSE SZERINT, HOGY AZ EMBERISÉG LEGGAZDAGABB 1 SZÁZALÉKÁNAK ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA NAGYJÁBÓL 175-SZÖR AKKORA, MINT A LEGSZEGÉNYEBB 10 SZÁZALÉK ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA.

Ez mindenképp jó hír azoknak, akiknek bűnbakra van szükségük, és jobban érzik magukat akkor, ha a klímaválsággal kapcsolatos felelősséget átháríthatják egy tőlük jó messze lévő társadalmi csoportra: erre itt van a felső 1 százalék, ráadásul empirikus szempontból is sokkal jobb bűnbakok a gazdagok, mint az ötgyermekes bangladesi pásztorok.

De az az igazság, hogy nem elég jók, mert a klímaváltozást nem egy-egy társadalmi csoport okozza, és nem is egyetlen könnyen kiemelhető dolog felelős érte, hanem az az egész rendszer, amiben élünk. Aminek része a fapados meg a magánrepülés, vagy a rendszeres húsevés, és a távoli országokból kamionoztatott műhúsevés, vagy a fosszilis üzemanyaggal működő autók, és a fosszilis üzemanyagból előállított árammal működő villanyautók, vagy a feleslegesen vásárolt tömegruhák, és az el nem adott, elégetett luxusruhák, és így tovább, jó sokáig lehetne folytatni a sort.

Forrás: Index

Kapcsolódó híreink

Saját vizeletükben feküdtek a tacskók, felfüggesztett börtön járt érte

bojtilaszlo

Félelmetes ütemben pusztulnak a növények.

bojtilaszlo

Csoportos melegesküvő Izraelben.

bojtilaszlo

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben