17.7 C
Budapest
2020. augusztus 5., szerda
Elemi.hu
Jeles napok Kiemelt

577 évvel ezelőtt született Hunyadi Mátyás

1443. február 23-án, 577 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Kolozsváron Hunyadi Mátyás, aki mint Mátyás király vonult be a történelembe, ki számomra és sokunk számára a magyar birodalmi gondolat eleddig utolsó olyan uralkodója, aki ezt a gyakorlatban is képes volt megvalósítani.

Apja Hunyadi János erdélyi vajda, később kormányzó, édesanyja pedig Szilágyi Erzsébet, magyar köznemesi család lánya. Élete és tettei kimeríthetetlen forrásként szolgálnak az utókor számára. Amellett, hogy magyar király volt, cseh király és Ausztria főhercege is. Személyét Kárpát-medence szerte legendák szövik körül, s nem csak a magyar nép körében, többek között az „epitheton ornans”, tehát az „igazságos”.

Két alapvető narratíva fejlődött ki a történészek és egyáltalán mindazok körében, kik foglalkoznak korszakával.

Az egyik azt állítja, Mátyás feleslegesen fogott nyugati hadjáratokba, valójában többet kellett volna törődnie a török veszéllyel.

A másik álláspont viszont az, mellyel jelen sorok írója is azonosul, hogy Mátyás nagyon is tisztában volt vele, és helyén kezelte a török veszélyt.

Mivel azonban úgy vélte, egy ideig a török nem jelent közvetlen fenyegetést (a nándorfehérvári diadal után vagyunk nem sokkal), hosszabb távon viszont újra számolni kell az oszmánok hódító szándékaival, arra az álláspontra helyezkedett, a Magyar Királyság nem lesz képes egyedül, jelenlegi formájában felvenni a harcot velük.

A történelem folyása egyébiránt is a perszonáluniók, az államszövetségek irányába mutatott Kelet-Közép Európában, így Mátyás úgy tartotta, kellően megerősíti birodalmát ilyen terület- és befolyásszerzésekkel addig, mígnem a török újra erőre kap.

Persze ez akkoriban, a középkorban nem feltétlenül úgy zajlott, ahogy napjaink pacifista „széplelkei” gondolnák, de a történelem arra tanít, dicsőség nincs vér nélkül.

Kiváló politikai érzékének tulajdonítható, hogy egyébként uralkodásának kezdeti szakaszán legitimációs hiányosságokkal küzdött, rátermettségének köszönhetően ezeket megoldotta, a társadalom különféle erőit maga mellé állította, így összességben egy rendkívül szilárd hatalmat épített fel. Annak ellenére is, hogy egyik legfontosabb célját, fiának, Corvin Jánosnak örökösödését nem sikerült bebiztosítania.

Alapvetően két „Mátyás-képet” érdemes szemügyre vennünk.

Egyik mint kiváló hadvezér, a másik pedig mint a magas kultúra művelője, terjesztője. Tudjuk, hogy Mátyás neveltetésében már aktívan részt vett édesapja, Hunyadi János, így katonai kiképzését is ő maga felügyelte.

Másrészt viszont nevelői között volt Szánoki Gergely lengyel humanista (ez akkortájt azért még más jelentéstartalommal bírt), így a korban szokatlanul széles körű ismereteket szerzett egyház- és államjog, illetve művészetek területén.

Kiválóan beszélt latinul, németül, csehül, de még románul is. Még 15. életévét sem töltötte be, mikor királlyá koronázták, de felkészültsége és elméleti, gyakorlati tudása messzemenően alapos volt már akkor is.

Uralkodása alatt sok reformot valósított meg, többek között pénzügyi és igazságszolgáltatási téren is. Jelen írásnak nem célja, hogy minden igényt kielégítő történelmi tanulmányt tegyen le az asztalra, ezért igyekszem arra a „két Mátyásra” szorítkozni, akit fentebb kiemeltem.

A hadvezér

„S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”

– olvasható a Himnuszban. Ez pedig tudvalevő, Mátyás győzelmes tetteit írta meg, mikor elfoglalta Bécs városát.

De nem csupán azt. Két fő hódításáról és háborújáról szokás beszélni, elsősorban a csehekkel és az osztrákokkal szemben.

Sikeres harcainak köszönhetően, bár a csehországi hadjáratai jelentősen elhúzódtak, de, mint imént is említettem, 1469. május 3-án a cseh katolikus rendek Mátyást az olmützi székesegyházban cseh királlyá választották.

De mindezen túlmenően a katolikus melléktartományok, Morvaország, Szilézia, Lausitz is elfogadta őt királynak, továbbá több, főként német városok, például Boroszló.

Kétségtelen, hogy Mátyás életének egyik fő műve, a mai napig méltán híres fekete sereg, mely jelentős részben zsoldosokból állt, messze meghaladta korát mind képzettségben, mind fegyelemben.

Ezt a sereget vetették be Boroszlóban is.

E helyütt kívánta Mátyás végérvényesen lezárni a csehországi hadjáratokat, miután ez diplomáciai úton nem sikerült.

Szövevényes úton, de kialakult egy szövetség a lengyelek és a csehek között Mátyás ellenében. Sőt, még III. Frigyest is megnyerték az ügynek, ám ő később más konfliktus miatt mégsem vett részt a hadjáratban. Viszont IV. Kázmér lengyel és fia, Ulászló cseh erői a császáriak nélkül is, sőt külön-külön is jóval nagyobbak voltak Mátyásénál (a fekete sereg mintegy 8-10 ezer fővel volt jelen).

A magyar király Boroszlóban készült fel a védekezésre. Haditerveinek lényege az ellenség kiéheztetése volt, ami tökéletesen sikerült (felperzselt föld taktikája). Fontos tudatosítani, hogy ebben a háborúban a cseh-lengyel erők voltak az ostromlók, s a magyarok az ostromlottak.

De Mátyás kiváló taktikájának köszönhetően a világtörténelemben igen ritka módon előfordult, hogy az ostromlók kértek békét az ostromlottaktól. 1474. december 8-án Mátyás és Ulászló három évre szóló fegyverszünetet kötött, amelynek érvényét Kázmér királyra is kiterjesztették. Mátyás uralkodásának egyik legnagyobb katonai sikerét érte el, mégpedig tulajdonképpen nagyobb szabású katonai összecsapás nélkül.

Mátyás viszonya továbbra sem volt kielégítő III. Frigyessel, annak ellenére, hogy utóbbi mégsem vett részt a fent taglalt háborúban, így nem habozott hadat üzenni neki.

A magyar sereg egy „villámháború” keretén belül elfoglalta Alsó-Ausztriát és betört Felső-Ausztriába is, Bécs köré pedig ostromgyűrűt font.

Ekkor IV. Szixtusz pápa béketárgyalásra szólította fel a feleket, Mátyás jelentős hadisarcot is kapott.

Ennek ellenére a továbbiakban Mátyás kezére jutottak még stájerországi, karintiai és krajnai területek. Azt a bizonyos „békét” 1477-ben kötötték, de 1479-től gyakorlatilag már újra hadiállapot jött létre. De az újabb hadüzenetre még további három évet kellett várni III. Frigyes ellen (1482), 1485-ben pedig magyar uralom alá került a császári város, melynek felmentésére maga a birodalom is küldött csapatokat, de ez nem sikerült, és 1487. augusztus 17-én a magyar király a császár „kedvenc városába”, Bécsújhelybe is bevonult.

Mátyás ezután nem sokkal felvette az osztrák főhercegi címet is. Távlati céljai azonban nem sikerültek, III. Frigyes kiváló képességének köszönhetően, miután sikerült az akkor ébredező „német nemzeti öntudatra” hatnia, amint Mátyás ellen formálta a közvéleményt, a magyar királynak nem sikerült német fejedelmeket megnyernie ellene.

Egyébként, nem utolsó sorban jegyezzük le, hamis az a kép, hogy egyáltalán ne bocsátkozott volna harcba a törökkel. Elég csak a havasalföldi Vlad Tepes segítségére küldött seregeire gondolni. De nem lehet elhallgatni a boszniai eseményeket sem, amikor 1463 tavaszán II. Mehmed oszmán szultán Bosznia meghódítására indult.

A magyar király mozgósította erőit. A stratégiai fontosságú, „Európa kapujának” is nevezett Jajca városát elérte a török, a bosnyák királyt ki is végezték. Ez megnyitotta a törökök számára a további portyák lehetőségét, így Magyarország felé is, ezért Mátyás szövetkezett ellenük Velencével. Ennek következtében sikerült elfoglalniuk Jajcát és kiűzni a törököket.

Boszniai hadjáratai során Bibliotheca Corviniana A Bibliotheca Corviniana Hunyadi Mátyás híres budai könyvtára volt.

Az ott őrzött, illetve onnan származó kódexek hagyományos elnevezése a korvinák. Mátyás halálakor a becslések szerint 2500 korvina létezhetett, és több megrendelt, elkészült kódex már Firenzében maradt.

Ma azokat a kódexeket és kéziratokat sorolják a korvinák közé, amelyekben szerepel Mátyás vagy az utóda címere, vagy Mátyás budai könyvtárára jellemző egyedi bőrkötésben vannak, vagy egyértelmű forrás igazolja, hogy a reneszánsz magyar uralkodó számára készültek. A budai könyvkötő műhely Mátyás reprezentatív könyvtára számára egyedi kötéstípust fejlesztett ki.

Érdemes megemlíteni, hogy a Bibliotheca Corviniana 2005-ben felkerült az UNESCO világ emlékezete program listájára.

Ma már 216 korvina ismert, a világ minden tájáról. Magyarországon csak 53 mű található. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár 39 kötet tulajdonosa, a különböző olasz könyvtárakban 49 darab található, a többi francia, német, angol, török és amerikai gyűjtemény tulajdona. A fekete sereg lobogója (van, hol a fekete sávokat fehérként ábrázolták)

A fentiek csak egy leheletnyi betekintés adtak abba az életműbe, amiért valóban a magyar birodalmi gondolat kiemelkedő megtestesítőjeként tekinthetünk Hunyadi Mátyásra.

Sőt, azt kell mondanunk, ő volt az utolsó uralkodónk, amikor még beszélhettünk magyar birodalmiságról, annak szellemi és anyagi kritériumai rendelkezésre álltak. A nagy király ugyan halott, de szelleme örök és elpusztíthatatlan, kérjük, segítsen minket a 21. században, harcainkban, lebegjen szemünk előtt az impozáns, nagyságot sugárzó, fekete-piros sávos, sötét hollót, csőrében gyűrűt ábrázoló lobogója. Dicsőség Neked, Hunyadi Mátyás, ki a magyar nevet naggyá tetted!

Lantos János

Kapcsolódó híreink

Meghaladta a 3 milliót a fertőzöttek száma világszerte, a WHO szerint koránt sincs még vége a járványnak

Dunai Tibor

A „Ki a magyarokkal az országból!” nem uszítás a román igazságszolgáltatás szerint

Szabó Norbert

Macron a határok nélküli Európa összeomlásától és a nacionalizmustól fél

Irányi Dániel

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben